Paris Star 3: Az állásinterjú
Isabelle Casta, a francia, fiatal eladónő sokat segített az állásinterjúra való felkészülésben. Teljesen késznek érzem magam. Rengeteget fejlődtem, de semmit nem aludtam szinte. Végre eljött a nagy nap.
Beléptem életemben először a Paris Starba, útbaigazítottak, megmondták merre kell menniük az állásinterjúra érkezetteknek. Egy váróterembe ültettek minket.
Pár óra múlva rám került a sor. Bent egy vörös hajú, körülbelül 50 éves hölgy várt. Mutatta, hogy üljek le.
- Mi a neve? - kérdezte miközben kinézett a piros keretes szemüvege mögül.
- Cory Parker.
- Van gyakorlata?
- Főiskolán voltak gyakorlati órák, de...
- Mutasson egy ön által tervezett ruhát.
- Szerintem ez sikerült a legszebben. - mutattam meg néhány vázlatot.
- Maga viselne ilyet? Inkább ne válaszoljon. Esélye sincs. Küldje be a következőt.
Könnybe lábadtak a szemeim. Ekkor belépett Eva Peterson.
- Mennyi idős? - kérdezte a titkárnőjét Eva.
- 21 éves. Cory Parker.
- Jöjjön el két hét múlva és mutassa meg mit tud. Legyen bent az első ötvenben.
- Rendben. - válaszolta a titkárnő, majd felém fordult - A héten felhívjuk pontosan mikor jöjjön. Ajánlom, hogy nagyon jól készüljön fel, mert amit mutatott az ocsmány.
- Na, de... - próbáltam visszaszólni, de legyintett, hogy menjek ki.
Nem érdekel mit gondolnak. Megmutatom, hogy igenis nekem való az állás. Ma addig nem alszok, amíg nem terveztem egy tökéletes ruhát.
Elmentem Isabbellehez és elmeséltem neki mindent. Felajánlotta, hogy segít ruháttervezni, de visszautasítottam ajánlatát. A saját tudásomat kell megmutatnom.
Éjszaka terveztem egy csodás ruhát. Megkérem Isabellet, hogy segítsen megcsinálni.
