Paris Star 4: Ismét nem alszok
Másnap Isabelle segített megvarrni a tervezett ruhát. Neki nagyon tetszett, azt mondta, hogy jobb az általa tervezetteknél is. Megkértem, hogy segítsen felkészülni a bemutatóm napjára, de ő azt mondta, hogy keressek profibb embert. Ezen kívül figyelmeztetett, hogy ha ruhaboltban szeretnék dolgozni, akkor úgy is kell öltöznöm, úgyhogy délutánra meghívott ruhát vásárolni. Este körülbelül 10 hatalmas, új ruhákkal megpakolt táskával értem haza.
Hát igen. Volt egy pihenőnapom, de most 2 hétig alig fogok aludni. A 2 hét alatt csak hétvégéken van szabadságom, de akkor is okosabb, ha inkább ruhákat tervezek.
Eltelt 1 hét a kettőből. Teljesen ki vagyok fáradva. Alig aludtam. Isabelle szerint fejlődök a tervezésbe, de ez még semmi ahhoz képest amilyen jónak kellene lennem. Reggel megyek Isabelle-hez dolgozni ismét, de most már egyre kevesebb kedvem van mindenhez.
- Jó reggelt. - léptem be Isabelle üzletébe.
- Te jóságos ég, Cory! Hogy nézel ki? Csinálj valamit a szemeddel, próbálj meg többet aludni!
- Az nem fog menni. Akkor mikor tervezem a ruhákat?
- Itt az üzletben, munkaidő alatt. Nem pedig otthon, éjszaka!
- De itt nincs időm rá. Minden nap máshogy kell berendeznem a kirakatot.
- Oszd be az idődet. Egyébként beszélni akartam veled. Sokkal jobban megy az üzlet, mióta itt vagy. Arra gondoltam, hogy dolgozhatnál itt.
- Hát nem is tudom...
- Legalább gondolkozz rajta. Most pedig munkára! Hamarosan nyitnunk kell. Jut eszembe, ma egyedül kell vinned az üzletet. Be kell mennem a városba, halaszthatatlan dolgom van. Remélem menni fog.
- Ö... hát nem is tudom...
- Köszi mindent. Indulok is. Bonjour.
- Bonjour.
Ma is egy nagyon kemény napom volt. Ismét nem volt időm ruhát tervezni. Mindent éjszakára kellett halasztanom.
Eltelt még egy hét, azóta felhívtak telefonon, hogy reggel 7 órakor várnak a Paris Starba és remélik, hogy felkészültem. Persze, hogy felkészültem. Még az alvóidőmet is rááldoztam a munkára. Hát akkor holnap lesz a nagy nap.
