Paris Star 5: A bemutató

Éjszaka 5 órát sikerült aludnom. Reggel 5-kor már felkeltem. Rengeteget készülődtem, elgondolkodtam hogyan fogom csinálni a dolgokat, felvettem a legszebb ruhám, megcsináltam a hajam, eltüntettem a sötét foltokat a szemem alól. Fél 7-kor már beértem a Paris Starba, de mégcsak az infópultnál voltak emberek.

- Bonjour.

- Bonjour. Miben segíthetek? - kérdezte a hölgy.

- Eva Petersonhoz jöttem. Ma kell bemutatnom a tudásomat.

- Eva minden reggel 7-kor érkezik meg. Önt hogyhogy fél 7-re hívták?

- Ó, valójában 7 órára hívtak, de kicsit korábban ideértem.

- Szerintem addig nézzen körül a városban és jöjjön vissza 7 órára.

- Rendben. Köszönöm.

Most igyekeztem, 5-kor felkeltem és felesleges volt, mert Eva csak 7-re jön. Igaz engem is akkorra hívtak, de azért mégis.

Elmentem egy kicsit körülnézni. Rengeteg boltban ilyenkor rendezték be a kirakatokat, de a pékségek már nyitva voltak, ezért az utcát frissen sütött péksütemények illata töltötte be. Muszáj volt vennem egy frissen sütött gözölgő kakaóscsigát. Leültem egy padra és eszegetni kezdtem, majd az órámra néztem.

Te jó ég! 6:50 van. 10 percem van, hogy visszaérjek.

Egy kicsit késtem. 5 percet. Eva az ajtóban várt. Lihegve szaladtam oda.

- Ha 7 órát beszélünk meg talán itt kellene lenni. - mondta -Jó reggelt.

- Jó reggelt. Elnézést a késésért. - válaszoltam lihegve.

Evat nem érdekelte a bocsánatkérés, elindutl befelé a Paris Starba. Az infópultnál dolgozók tisztelettudóan köszöntek neki. Egy öltözőbe vitt engem Eva.

- Gyere. Választok neked egy ruhát, vedd fel azt.

Eva hosszasan nézegette a körülbelül 5 méter hosszú, fogasokkal teli ruhatartót, majd kiválasztott egy ruhát.

- Siess az öltözéssel. Kint várlak az öltöző előtt. - mondta Eva.

10 perc múlva végeztem. Ő tényleg kint várt, de rajta is más ruha volt.

- Azt hittem már megszöktél. Mi tartott ennyi ideig?

- Ó csak tökéletesen akartam kinézni.

- Ez itt az üzlet ajtaja. - mutatott egy hatalmas ajtóra Eva.

Nem is tudtam, hogy van hátsó bejárata az üzletnek. Eva kinyitotta az ajtót. További 3 ajtó várt minket. Egy ajtó balra, egy ajtó jobbra, egy ajtó pontosan előttünk egy hosszú folyosó végén.

- A jobb oldali ajtó mögött a tervezőszobám van. - mondta Eva, majd kinyitotta.

- Milyen hatalmas! - kiáltottam csodálkozásomban. Körülbelül az én lakásom méretű.

Tele volt ragasztva képekkel ahonnan jött az ihlet.

- A bal oldali ajtóm mögött a műhelyem van. Ott varrom meg a megtervezett ruháimat.

A műhely is ugyanakkora volt, mint a tervezőszoba. Tele volt ezer színes és különböző tapintású anyaggal.

- A szemben levő ajtó mögött van az üzlet. Pontosabban az üzlet raktára.

Egy hatalmas "szoba" nézett vissza rám ami tele volt gyönyörű ruhákkal. Lehetett több ezer darab is.

- Ideje munkához látni. Légyszíves tervezd meg a kirakatot. - mondta és a kezembe nyomott egy papírt és egy ceruzát - Tökéletes legyen.

- Én?

- Te. Miért van még itt valaki?

Leültetett egy asztalhoz, majd fél óra múlva jött megnézni, hogy hol tartok.

- Eddig nem rossz. Talán több dísz kéne. - mondta.

- Igenis.

Fél óra múlva ismét odajött hozzám.

- Már egy órája csinálod. Ne szöszölj annyit. Láss munkához, rendezd be a kirakatot. - mondta Eva.

Nekiláttam a kirakat berendezéséhez. Kis idő múlva jött a vöröshajú nő, akinél állásinterjún voltam.

- Látogatója jött Cory Parkernek.

Ki lehet az? Gondoltam magamba. Isabelle Casta lépett be az ajtón és a nyakamba ugrott.

- Cory! Ez elképesztő! Neked elsőre sikerült bekerülnöd!

- Cory. Ha kész a kirakat jöhet a ruhatervezés. - szólt Eva.

- Készen van.

- Rendben. Akkor gyere. - szólt Eva és a saját tervezőszobájába vezetett - egy természet ihlette ruhát szeretnék. Egy óra múlva legyen kész a terv.

- Az nem kevés egy kicsit? - próbált megvédeni Isabelle.

- Ha kevés akkor el lehet menni. - mondta a vöröshajú hölgy.

- Nem kevés. Sikerülni fog. - mondtam.

Egy óra múlva éppen végeztem a tervvel és belépett Eva.

- Isabelle, neked tetszik?

- Hát nem is tudom. Túl sok a minta.

- Segíts neki. Fél órátok van. Utána én megvarrom, addig Cory kiszolgálja a vendégeket.

Miután Eva kiment Isabellehez fordultam.

- Szerinted van esélyem? Eddig szépen teljesítettem. Nem?

- Nekem körülbelül ugyanezeket mondta és a nap végén jól lehordott, hogy még takarítónak se lennék jó. Ez tavaly volt és innentől soha többé nem jövök állásinterjúra. Egy ilyen öntelt emberrel én nem fogok dolgozni. Ezért mondtam, hogy én híresebbé teszem az üzletemet ennél a koszfészeknél ahol még a világhírű eladó is el van szállva magától.

- Ha te ilyen híres lennél lehet, hogy te is ilyen lennél. És lehet, hogy én is.

- Én nem. Na munkára. Végeznünk kell.

Időben végeztünk, majd mentem kiszolgálni, Eva pedig addig megvarrta a tervemet.

Körülbelül 2 óra múlva bejött Eva az üzletbe és kirakta a ruámat a kirakatban. Mindenkivel ezt csinálja, aki próbálkozik és igazából ez dönti el, hogy mi lesz az ember sorsa. Mennyien szeretnék megvásárolni, mennyi rendelés van rá. A vásárlók a kirakatot és a kiszolgálást is pontozzák, úgyhogy muszáj jónak lennem.

Zárás után Eva félrehívott megbeszélni az aznapot.

- Cory. Látszik, hogy nincs gyakorlatod. Takarítónak felvennélek, de gondolom nem az az álmod. Küldünk neked a héten egy lapot, amin rajt van a rendelések száma, illetve a pontozások átlaga. Nem sok esélyed van. Jó éjszakát.

Este beestem az ágyba. Fáradt voltam, de nem tudtam aludni. az Eva által elhangzott mondatok kavarogtak a fejemben.

Oldal: Paris Star 5: A bemutató
PARIS STAR - © 2008 - 2026 - parisstar.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat